Bermann Miksa
Bermann Miksa | |
Bermann Miksa | |
Született | 1861. november 1. Győr |
Elhunyt | 1925. augusztus 2. (63 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | Gépészmérnök, államvasúti főfelügyelő, feltaláló |
Sírhelye | Rákoskeresztúri izraelita temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bermann Miksa témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bermann Miksa (egyes külföldi forrásokban Max Bermann (Győr, 1861. november 1. – Budapest, 1925. augusztus 2.) műszaki író, mérnök, államvasúti főfelügyelő, feltaláló. Életének fő műve a laboratóriumi anyagvizsgálat körében a szikrapróba alapján történő acélelemzés volt.
Életpályája[szerkesztés]
Tízgyermekes, szegény bádogosmester családjában született. Tanulmányait a budapesti és több külföldi műegyetemen végezte. Mint jó tanuló, tehetséges diák, magántanítványok vállalásával, ösztöndíjak megpályázásával szedte össze a pénzt tanulmányai folytatásához. Gépészmérnöki oklevelet szerzett. Biztonságra, nyugdíjas állásra törekedett, ezért 1885-től (a magasabb jövedelmet kínáló magáncégek helyett) a szolid biztonságot kínáló a Magyar Királyi Államvasút szolgálatában állt. 1892-től a MÁV északi főműhelyének osztályvezetője, 1910-től főnökhelyettese volt. 1912 után nagy érdemeket szerzett a laboratóriumi anyagvizsgálat vezetőjeként, új műszereivel. Új eljárást dolgozott ki a különböző acélfajták gyors felismerésére. Foglalkozott az edzés és hegesztés problémáival is.
„ | Négy gyermekének nevelése mellett nem volt alkalma vagyongyűjtésre. Hiába volt ötletekkel teli, több szakterületen is maradandót alkotó tehetséges mérnök, eredményeit nem tudta aprópénzre váltani. | ” |
– Longa Péterné[1] |
Tudományos működése[szerkesztés]
Bermann Miksa szakmai érdeklődése, tudományos működése három területet ölelt fel: a szerszámacélok gyártását, hőkezelését, a hegesztést és végül az acélok összetételének szikrapróba segítségével történő meghatározását. A szikrapróbának (angolul Spark testing), azaz az acél anyagvizsgálat szikrapróbás módszerének a feltalálója Bermann Miksa volt.
Eredményei[szerkesztés]
A szerszámacélok gyártása és hőkezelése körében[szerkesztés]
Tanulmányozta az ötvöző anyagok szerepét az acélok mechanikai tulajdonságaira- kovácsolhatóságára, hegeszthetőségére, szívósságára, rugalmasságára - gyakorolt hatásáról. Kísérleteket végzett a helyes edzés feltételeire és az edzés sikerességének gyors ellenőrzését alkalmazta töréspróba alapján. Edzőkemencéi stabil és hordozható kivitelben készültek. A vegyes tüzelésű, szabályozható üzemmódú kemencében az edzésre kerülő munkadarabok nem érintkeztek az égéstermékekkel, így nem oxidálódott a fémfelület. Az edzés után szükséges feszültségmentesítést, a megeresztést is ezekben a kemencékben végezték. Az új típusú hőkezelő kemencét és eljárást főként a kisméretű, vékony falvastagságú öntvények gyártása során használták, hiszen ezek voltak leginkább a törésre hajlamosak. Bermann Miksa munkája elismeréseként két alkalommal is képviselte munkahelyét a Nemzetközi Anyagvizsgáló Egyesület kongresszusain: 1906-ban Brüsszelben, majd 1909-ben Koppenhágában.
A hegesztés körében[szerkesztés]
A MÁV-nál meglévő igen szigorú biztonsági előírások miatt a korábban használatos tűzi hegesztést Bermann nem tartotta megfelelőnek. Így figyelme a hegesztés felé fordult. Ebben a témakörben német nyelven több cikket és egy könyvet is publikált. Helyesen ismerte fel, hogy a tökéletlen hegesztésnél az oxidrétegek gátolják a fémfelületek megfelelő összehegedését, vagyis csak akkor létesül kohéziós kapcsolat, ha az acélban levő anyagok redukálják az összehegesztendő felületeket borító oxidréteget, emellett pedig megfelelő nagyságú külső nyomást gyakorolnak a hegesztendő tárgyakra. A legaktívabb redukáló elemek az acélban a szilícium, a mangán, a foszfor és a karbonból keletkező szén-monoxid. Kísérletei során rájött, hogy a hegesztés sikeressége elősegíthető salakképzők használatával, amelyek folyós állapotban feloldják a felületen képződő vasoxidokat. A salak kalapálással könnyen eltávolítható, mivel rideg, üvegszerű bevonatot képez. A hegesztés sikerességét csavarópróbákkal ellenőrizte.
Bermann az autogénhegesztés, valamint az autogénvágás elméletével és gyakorlatával is foglalkozott.
A szikrapróba alapján történő acélelemzés[szerkesztés]
"A már akkor is széles körben alkalmazott metallográfiai vizsgálatokkal szemben gyorsan elvégezhető, roncsolásmentes, olcsó, különösebb előképzettséget nem igénylő vizsgálati módszert akart kidolgozni a gyártóművek raktáraiban felhalmozódó sokféle vasanyag gyors azonosítása céljából. "Szerszámacél vizsgálataim és a csiszolókorongok összehasonlító kipróbálása céljából végzett kísérleteim közben bukkantam a szikrapróbára" - írja a témára vonatkozó első cikkében 1908-ban. Persze őelőtte is nagyon sokan látták a köszörűkövön szikrázó acél csóváját, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy az apró tűzijátékból az acél minőségére lehetne következtetni.
Az eljárás lényege, hogy a vasanyag csiszolásánál gyorsan forgó koronghoz nyomjuk az acélt, és a csiszolókorong éles kristályszemcséi apró forgácsokat vágnak ki az acélból, melyek fénynyalábok alakjában jelennek meg a szemlélő előtt. A szikrakép előállítása tehát forgácsoló művelettel történik. Célszerűen a korong kb. 20 mm vastag, korund szemcséjű, keramikus kötésű, 60-80-as szemcsenagyságú, és 20–30 m/s kerületi sebességgel forog. Az anyagot úgy kell a korongra nyomni, hogy vízszintes szikracsóvát kapjunk. Bermann Miksa a szikrapróbát így határozta meg:
„ | Az ütközés munkája, mely a kiragadott anyagrészecske anyagvonzását legyőzte, egyben súrlódási meleggé alakult, meleget fejlesztett, melyet éles kristályok esetén javarészt az anyagrészecske vesz fel. Ez a meleg a vasrészecskét izzóvá teszi. Ez az izzó vasrészecske a szikra. A kihulló csiszolókristályok szintén tovaröpülnek, de mivel nem izzanak, repülésük nem látható, nem zavarják a vizsgálatot. A szikra útja keletkezésétől eltűnése pillanatáig (amikor izzása megszűnik) a szikrasugár. A szikrasugarak összessége a szikranyaláb. A szikrasugarak hosszúsága 60 mm-től 500 mm-ig terjedhet az anyagminőségtől függően, ezenkívül befolyásolja még a vasrészecske tömege, a csiszolókorong kerületi sebessége és a nyomás nagysága. A korongot elhagyó vasforgácsot hűti ugyan a levegő, oxigénje viszont táplálja az égést. Mivel a melegfejlődés nagyobb mértékű a lehűlésnél, a vasrészecske hőmérséklete folyamatosan emelkedik, fehéren izzik, majd megömlik, explóziós jelenségek keletkeznek, ezekből azután következtetni lehet az ötvözet összetételére. | ” |
Találmányai[szerkesztés]
Korai találmányára, melynek címe "Drehstahlhalter zum Abdrehen von Eisenbahnrädertyres" 1894/000881 számon privilégiumot kapott az Osztrák-Magyar Monarchia területére 1894-ben.
Legjelentősebb, 1915. április 19-én bejelentett találmánya a szerszámacél gyártásra vonatkozik. A 73692-es lajstromszámú szabadalmában az általa javasolt, bórt, molibdént, vanádiumot, titánt, kobaltot és krómot kis mennyiségben tartalmazó gyorsacél alkalmas volt a drága, volfrámtartalmú anyagok helyettesítésére.
Emlékezete[szerkesztés]
- Anyagi és erkölcsi sikerek, elismerés nélkül halt meg 1925-ben, mindössze 63 évesen. Munkássága ma is, jelentőségénél szűkebb körben ismert.
Fontosabb művei[szerkesztés]
- A szerszámacél kezelése és edzése
- Az edzésről
- A vasanyagok felismerése szikrájuk alapján
- Az acélheggesztés és autogénhegesztés elmélete és gyakorlata
- A vasútüzemben előforduló esetek okairól
- A szikrapróbák elmélete és gyakorlati ismertetése
- Die Theorie des Schweissens von Stahl und ihre praktische Anwendung
- Die Grundzüge der Versuihsmethode der Funkenprobe und ihre praktische Verwendung
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 111. o. Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon
- Longa Péterné:Bermann Miksa - szikrapróba
- Tolna Megyei Mérnöki Kamara
- 10551[halott link]
- Múlt-kor történelmi portál
- Mérés- és műszertechnika, automatika, számítástechnika